STAR WARS JEDI KNIGHT II: JEDI OUTCAST d.ádám Ideje volt visszaszerezni a LucasArts cégnek a megtépázott tekintélyét, hiszen az utóbbi években kiadott LA játékok finoman szólva nem arattak tetszést a hardcore Star Wars rajongók körében. A nagy dobásként beharangozott Galactic Battlegrounds inkább az Age Of Empires kiegészítőjének felel meg, annak ellenére, hogy egy magamfajta fanatik azért kellő élvezettel terelgette kis csapatait a pályákon. A játékosok türelmesen várakoztak az FPS-ek gyöngyére, a Jedi Knight 2-re. Az LA nem bízott semmit a véletlenre, megvásárolta a Quake 3 (Arena) motorját, tehát a látványra félig garanciát is lehetett vállalni. De lássuk a végeredményt. A gonosz galaktikus birodalom bukása után nyolc évvel járunk, Kyle Katarn és Jan Ors szeli az űrt keresztül és kasul, mikor Mon Mothma meg-megszakadó holofigurája sejteti velünk, hogy nem lesznek épp eseménytelenek az elkövetkezendő napjaik hőseinknek - és nekünk sem. Kyle neve ismerős lehet a Jedi Knight első részéből, ott is ő kaszabolta a birodalmiakat, most sincs ez másképp, bár hősünknek újra kell tanulnia a Jediség fortélyait. Nem úgy van ám, hogy az első pályán kezünkben a fénykarddal szétcsapdosunk mindenkit. Azt ki kell érdemelni, illetve szép lassan meg kell tanulni a Jedi trükköket, méghozzá Luke Skywalker segítségével. Nem egy átlagos "rohanjunk és lőjünk szét mindenkit"-típusú FPS a Jedi Outcast, szinte a kalandjátékok határát súrolják az olykor nem kevés fejtörést okozó pályák (előfordult, hogy miután vagy hatszor végigkutattam egy-egy pályát, nem bukkantam rá a megoldásra és kénytelen voltam a neten keresgélni egy leírás után), mindezt megspékelték a konzolos ugrálós játékmenettel, a klasszikus FPS szerelmesei nem kis bosszúságára. Azért nem veszélyes csak szükségeltetik hozzá a Jedik egyik fő erénye, a türelem. Igazán kitettek magukért az alkotók, változatos pályákat kaptunk, a tipikus Star Wars-feelinget árasztó szürke űrállomástól kezdve a mocsaras-növényes bolygón keresztül a cyber városig mindent bevetettek, bár ez utóbbi illik talán a legkevésbé a SW univerzumba. Sőt, még a felhővárosba is ellátogathatunk. Gigantikus szerkezetek, beláthatatlan mélységek vagy szűk folyosók, lágyan ringó bokrok keresztezik utunkat. Az első negatívum a textúrákat illeti, a környezeté, falaké nem olyan rossz, de némely tárgyé egy cseppet elnagyolt, egészen konkrétan egy nagy csarnokba érve a Tie-vadászok láttán éreztem csalódást. Legalább fél órát kellett volna még foglalkoznia a grafikusnak a vadászgépekkel, sajnos túlságosan "rajzolt" érzést keltettek bennem, nem azt, hogy egy Tie-vadász tornyosul fölém. Viszont C3PO-t gyönyörűen kidolgozták, az egyik pályán jó darabig koslattam utána és nézegettem részleteiben. Nem csak az aranyszínű droiddal találkozhatunk a játékban, hanem R2D2-vel és több ismerős robottal, amiket tetszés szerint szétlőhetünk, bár sok értelme nincs. Luke mellett Lando Calrissian is felbukkan a történetben, de mielőtt a segítségünkre lenne, ki kell szabadítanunk. Az ellenség karakterei is csodásak, aprólékosan kidolgozott a textúrájuk, a mozgásuk pedig több, mint lehengerlő. Ahogy összerogynak, vagyis inkább összeomlanak a lövésektől avagy lezuhannak a magasból, az külön elemzést érdemelne. Természetesen a legizgalmasabb a birodalmi rohamosztagosokat aprítani, van is belőlük számos, főleg a nehezebb fokozatokban. Halkan megjegyzem: érdemesebb előbb a legkönnyebb szinten végigmenni a játékon, az se piskóta, utána jöhet a csemege, egyre nehezebb fokozatban taktikázva kiirtani az ellenséget. Ha birtokoljuk már az erőt, külön élményt jelent amúgy Darth Vader-módra egy láthatatlan kéz segítségével felemelni és fojtogatni a katonákat. Kevésbé szadisták egy fénykardcsapással, illetve hajítással megkegyelmezhetnek nekik. Itt ejtenék szót az AI-ről, egy egészen hangyányit többet vártam, nem mondhatom, hogy Medal Of Honor-szerű intelligens ellenséggel van dolgunk. Bár itt az ellenséges Jedik elleni küzdelem feledteti ezt az apró hiányosságot, pláne amikor többen törnek ránk, akkor aztán be kell vetni minden akrobatikus tudásunkat, hogy győztesen kerüljünk ki a csatából. Fegyverek terén válogathatunk a jóból, 7-féle lőfegyver, egy elektromos sokkoló, hődetonátor, robbanószerkezet, lézerakna és a legendás fénykard áll a rendelkezésünkre. Chewbacca kedvencét, a plazma nyílpuskát is kipróbálhatjuk, de akad olyan fegyver is, ami elsősorban a droidok (főleg a Hoth-bolygóról ismert kutászok) ellen a leghatékonyabb. Természetesen mindegyik kétféle módban használható. A fénykard használatakor átvált a játék külső módba (Tomb Raideresen) és jöhet minden rajongó álma, igazi Jedinek érezhetjük magunkat! Nem hiszem, hogy létezik olyan játékos, aki ne borzongana a fénykard jól ismert zümmögő hangjának hallatán! És ne akarta volna kipróbálni, milyen lehet egy lépegetőt irányítani... most erre is lehetőségünk nyílik. Persze a Jedi attól Jedi, hogy megfelelően birtokolja az Erőt, így nem csak fegyverekkel, de az Erő segítségével is harcolhatunk, illetve a feladatok megoldásában sem nélkülözhetjük láthatatlan tudásunkat. Megtanulhatunk tárgyakat elmozdítani (tolni, húzni, ami nagyon hasznos lesz ládák tologatásánál), önmagunkat gyógyítani, az ellenség agyában turkálni (azaz rávenni, hogy nyisson ki nekünk ajtókat avagy egy ideig a saját oldalunkra állítani), a már említett fojtogatást is bevethetjük, de ha úgy tartja kedvünk villámokat szórhat az ujjunk, sőt, mátrix-szerűen az időt is le tudjuk lassítani (vagy a saját sebességünket növelni). Multiplayer módban még további hét trükkel gyarapodunk. Néhány tárgyat magunkkal cipelhetünk, többek között normál távcsövet, infrás távcsövet, gyógyító Bacta kenőcsöt, egy Ysalamiri nevű szalamandra-szerű állatot, aminek energiaburkán nem fog az erő, és a legendás tanítógömböt is, aminek segítségével Luke tanult vakon fénykardozni a Millennium Falcon fedélzetén. A játék hangulatilag tökéletes, amit John Williams zenéje és a hangeffektek még csak fokoznak. A már említett textúrák mellett még egy kifogásolnivalóm lenne: egyszerűen nem értem mit csináltak néha az árnyékokkal. Az egy dolog, hogy a legtöbb karaktert egy "vezérfonal" köti a saját árnyékához (ami elég zavaró), de az, hogy olykor a földön fekvő hulla árnyéka a falra került, vagy karakter nélküli árnyékba botlottam, aminek a "tulajdonosát" csak a falon átjáró csalás segítségével találtam meg, az egy kicsit szíven ütött. De legalábbis erősen bosszantott, amikor settenkedés közben az árnyék tulajdonosát igyekeztem kiiktatni, vajmi kevés sikerrel. Remélhetőleg egy patch-ben később orvosolják a bugokat. Az átkötő animációk érdekesek, bár láttam már szebben renderelt animokat, de ez nem von le semmit abból, hogy a Jedi Outcast az év FPS-ei között helyezkedik el, a korona visszakerült a LucasArts homlokára, most már csak a küldetéslemezek hiányoznak, meg persze az ígért kalandjáték irta:v.sz. forrás:cikk a cikket nem én irtam:douglas ádám