narshada - G-Portál

Bizonyára nincs olvasó, aki elõtt a Star Wars (magyar keresztségben Csillagok háborúja) cím ne mondana semmit. A Birodalom sötét erõi ellen harcoló lázadók, élükön az utolsó Jedi lovaggal, Luke Skywalker-rel minden sci-fi rajongó emlékezetébe mélyen beivódott. A kezdetben bukásra ítélt történet elõtt nem volt megállás: az 1977-es Új reménységet további két epizód követte; szerzõje és egyben rendezõje, George Lucas mai napig az egyik legismertebb figura Hollywoodban. Neki köszönhetjük többek közt az Industrial Light and Magic effektcéget és Indiana Jones alakját. A korábban szakmai körökben vizsgafilmjével (THX 1138) sikert arató Lucas talán maga sem hitte volna annak idején, hogy mitológiai elemeket halmozó, a Jó és a Rossz örök küzdelmét feldolgozó és egyéni környezetbe helyezõ trilógiája ilyen hatalmas sikert és rajongást gyûjt be világszerte. 1997-ben mutatta be a hármas, elsõ fejezetének digitálisan felújított és kibõvített változatát, mellyel párhuzamosan bejelentette: további három, a trilógia elõzményeire koncentráló filmet készít elõ. Felújítási mániája korábban kezdõdött: vizsgafilmjét elõször 1971-ben bõvítette egész estés játékfilmmé, majd 2004-ben - meglovagolva a Star Wars sikerét - annak felturbozótt változatát is saját cégére, az ILM-re bízta. Legutóbb ugyan azt nyilatkozta a Star Warsból több rész már nem készül, mégis nehezen hisszük, hogy valaha képes lesz leállni (legfrissebb értesüléseink szerint tv-sorozat van tervben A Jedi visszatér utáni idõszakról). A speciális változat után tavaly a DVD kiadás kapcsán - ígéretét megszegve - újra hozzányúlt a régi mozikhoz, majd Darth Vader arcát Hayden Christensenére cserélve kijelentette, hogy mától ezt tartja az elsõ, hivatalos Star Wars trilógiának. Nem így rajongók millió, akik kétkedve figyelik a "mester" lépéseit, s egyre biztosabbak abban, hogy az öregedõ szakállas urat bizony elcsábította a Sötét oldal makulátlan ereje: a jó öreg pénz.

1999-ben hatalmas várakozásokkal övezve került a filmszínházakba a második trilógia elsõ darabja. A közel 430 millió dollárt hozó alkotás beváltotta a hozzá fûzött reményeket - már ami Lucast illeti. A langyos kritikai visszhang csak alátámasztotta a kétkedõket, akik szerint az új film inkább a vizuális megjelenítésre koncentrált, mint sem a cselekményre. A kissé mesefilmre sikeredett Baljós árnyak tele volt antipatikus, de mégis humorosnak szánt karakterekkel (Jar-Jar Binks) és indirekt módon visszahozott szereplõkkel (C3PO, R2D2), akik bizonyítottan garantálták a tizenéves vagy annál fiatalabb korosztály közötti sikert, egyszerre kedvezve a SW-galaxis hûséges rajongóinak. A második felvonásban (A klónok támadása) már érezni a kreatívitást, de azon kívül, hogy láthattuk Yoda mestert pattogva harcolni és, hogy - egy pillanatra ugyan, de - felvillant a sötét oldal csábítása, bizony továbbra sem tapasztalhattuk a történet aprólékos kidolgozottságát.

Sajnos a befejezõ rész is hasonlóképpen végezte. Errõl persze nem az a rengeteg ember tehet, aki áldozatos munkájával próbálta benépesíteni a digitális Köztársaság (illetve a Galaktikus Birodalom) minden zegét-zúgát, hanem maga Lucas, aki az alapsztori (Anakinbõl Darth Vader) mellett képtelen volt csavart vinni a történetbe, ezért - és mert lévén, hogy prequel-rõl beszélünk - teljességgel kiszámítható. Ha visszanézzük az utóbbi három epizódot, képtelenek vagyunk elhinni, hogy sehova sem lehetett beszúrni egy "én vagyok az apád, Luke"-szintû csavart! A sztori mindhárom részben lineárisan pereg, jól megszokott medrében, elõre meghatározott "fõellenség" és "legyõzõje" szisztémában, ám sehol egy érdekes karakter - adrenalinszintünket csupán a régi jó ismerõsök viszontlátása emeli magasba. Emellett némileg jellemzõ a kissé bugyuta párbeszédek, bölcsességek felbukkanása is, például Anakin szájából a következõ: "Ha nem vagy velem, akkor ellenem vagy". Hoppá.

George mostanság bulvárlapok tucatjainak nyilatkozza, mennyit szenvedett a harmadik rész forgatókönyvének megírásával, ami nem csoda, hiszen utoljára 1994-ben írt eredeti szkriptet Radioland Murders címen és az abból készült film finoman szólva is gyengére sikeredett. Az azóta eltelt évek a Star Wars és Indiana Jones-filmek után learatnivaló babérok betermelésérõl szóltak. 1998-ban bevállalta az új trilógia teljes rendezõi munkálatait, miközben az eredeti filmek közül is azok arattak nagyobb kritikai tetszést, melyeknek irányítását kiadta kezei közül. De hát ilyen ez a Lucas, a rajongóknak akart kedvezni és nem a kritikusoknak. Csak arra nem gondolt, hogy egy mozi habár lehet filmtörténelmi jelentõségû, az nem feltétlen jelenti azt, hogy egyben remekmû is...

A sith-ek bosszúja cím elgondolkodtató. A már ismert hatalomátvételen kívül ugyanis nem történik semmiféle bosszú a közel 140 perc alatt. Persze megjelenik néhány utalás, mely szerint a Galaxis egészét régen a Sith-ek uralták, de errõl talán ildomosabb lenne meginterjúvolnom egy Star Wars régészprofesszort. A történet túlságosan rövid ahhoz, hogy több, mint két órát pazaroljunk rá, és éppen itt üt vissza az az ötlettelenség, amelyrõl az elõbb értekeztem. Habár nem ásítozzuk végig a filmet, de a moziból kifelémenet nem fogjuk érezni azt a jól megismert bizsergést, mindössze néhány lélekemelõ jelenet alatt, amelyek amúgy is a régi trilógiához köthetõk.

Vázolva a történetet: Dooku gróf elrabolja Palpatine kancellárt és a két Jedi lovag, Anakin Skywalker és Obi-Wan Kenobi kiszabadítására siet. A közel 20-30 perces, de látványos mentõakció után már érezni az idõhúzás mágikus erejét, de összképet csupán a vége felé kapunk. Miután kiszabadítják a Szenátus vezérét az megkörnyékezi Anakint, aki fokozatosan, mindössze újabb 20 perc leforgása alatt átáll a Sötét oldalra. Kissé könnyed módja az átváltozásnak, de a lélek tükrének és tipródásának celluloidmegjelenítése mindig is kemény feladatot állított a forgatókönyvírók, jelen esetünkben Lucas elé. Egy pontban határozottan érezni, ahogy felgyorsulnak az események, maga az átalakulás pedig látványos és a maga nemében "elegáns" folyamat, példaként a lávatenger elõl megmenekült Vader új testének "elkészítése", amelyet durvább metaforával ugyan, de egy Audi A5-ös összeillesztéséhez is mérhetnénk. Az egyedüli titok, ami váratlanul érhet, hogy a Birodalomnak Anakint nem csupán kapzsiságának és gyengeségének köszönhetõen sikerül a Sötét oldalra csábítania.

A sith-ek bosszúja bõvelkedik az újabb múltidézõ karakterekben (Chewbacca, Birodalmi osztagosok kezdeti páncélja), de kétség kívül az új trilógia legmeghatározóbb és legjobban sikerült darabja. A szórakoztatónak vagy kisebb paródiának szánt jelenetek a helyükön vannak, a drámai jelenetek lenyûgözõek és a látvány is pazar, annak ellenére, hogy erõltetettnek tartom Lucas, a digitális technikához történõ görcsös ragaszkodását (ha kellõképpen figyelünk a díszletekre, bizony csak elvétve fogunk "hús-vér" kartonlapokat találni).

A külföldi kritikák kiemelik Hayden Christensen erõteljes alakítását, ezért képtelen vagyok tovasiklani mellette. Valóban. Sokkal szenvedélyesebben és érzékelhetõen nagyobb átéléssel hozza a figurát, mint két éve, ezzel bizonyítva, hogy megállta helyét a Galaxis legrettegetebb urának tartott Vader figurájának megtestesítésekor. Hayden mellett Natalie Portman (Amidala hercegnõ) és Ewan McGregor jutnak több szerephez, a maradék színészcsapat csupán kellékei a mûnek, melyben mindenki kellõképpen hiteles. Bár egyes karakterek idõ elõtti likvidálásával nem vagyok kibékülve, hiszen azok személyiségébõl eddig nem láthattunk sokat, ezért bíztam benne, hogy na végre most kiderül aminek ki kell derülnie. De hát egy ilyen, többszereplõs eposz mellett ennyi ábrázolás teljességgel érthetõ, csak akkor minek annyi megasztár és legenda, ha nem használjuk ki adottságaikat? Ja persze: nézõcsalogatásnak.

A zeneszerzõ John Williams (E.T., Cápa) már elmúlt 73 éves, ám továbbra sem lehet benne csalódni! A sith-ek zenei anyagában ezúttal is az erõteljes vokális betétek kapnak helyet, melyek a kiemelt jelenetek drámaiságához tökéletesen passzolnak; csak a nyitóstrófa után lezajló harc alatt vettem észre, hogy ide igazából valami más jellegû motívum illett volna. szöveg:internet

Star Wars: 1.: Baljós árnyak